Telefonos reklám = Telefonbetyárkodás!

Kinek ne lenne olyan 'élménye' mikor már majd' minden háztartásban volt vezetékes telefon, megcsörrent a készülék, az ember felvette és meglepetésére vagy jól beszóltak neki valamit, vagy csak simán a csendet hallgathatta.

(Bevallom nekem is volt egy ilyen 'akcióm' kb 8-10 éves koromban mikor felvetődött bennem, hogy vajon a rendszámok azok esetleg telefonszámok is... (akkoriban otthon öt számjegyes volt mindkettő) Megjegyeztem egy rendszámot majd hazaérve tárcsáztam. Mikor felvették rákérdeztem, hogy "hmmm... lakás", mire az volt a válasz, hogy nem. Elnézést kértem és letettem a kagylót. Ennyi. :D)

Az utóbbi időben igencsak megsokasodott a kéretlen telefonos reklámok száma. Naponta csörög hol a mobil, hol a vezetékes. Van hogy egy nap többször is. Ismerős ugye?! Bemutatkozik a -általában- hölgyemény majd elkezdi lökni a süket dumát ami a kutyát sem érdekel. Mindamellett olyan extrém időpontokban, hogy megáll az ész. Kedvencem a vasárnapi ebédidős és az este 8 óra utáni hívások. Azokról már nem is beszélve mikor a gyerek alszik (a megszaporodott hívások miatt ezen időszakban kikapcsoljuk a telefont).

A napokban valaki háromszor hívott minket, három egymást követő napon (hogy honnan tudom, hogy ugyanaz a személy? a háttérzajból!), mire harmadjára beleszólt, kereste G.-t, majd majdmikor mondta, hogy ő az, a reklámos néni megszakította a vonalat. Azóta az nem is jelentkezett (szerencsére!).

Általában ugye G.-t keresik (mivel az Ő neve szerepel a telefonkönyvben), néha elképesztő hazugságokkal ötvözve a mondókájukat csak azért, hogy az embert minél inkább bepalizzák. A kedvencem bő fél éve esett meg mikoris a kedves hölgy bemutatkozott, G.-t kereste azzal, hogy nemrégiben segített nekik. Nah, gondoltam mifene, semmilyen sgítségnyújtásról nem tudok, de hátha. Hallgattam tovább a mondókát. Végül kibújt a szög a zsákból és arra lyukadtunk ki, hogy egy felmérés kapcsán volt a segítségükre és azt nyilatkozta, hogy mi szeretünk utazgatni! Mivaaaa??????????? Na itt esett le a dolog és azzal a válasszal, hogy ilyet Ő biztos nem mondott, le is tettem a telefont. Szerencsére ( vagy sem :-)) ismerem annyira az embert akivel élek,hogy:

I. Nem áll le semmilyen felmérést készítő emberkével sem 'bájcsevegni',

II. Olyat meg aztán végképp nem mondhatott, hogy szeretünk utazGATni. Az egy dolog, hogy szívesen kirándulunk- túrázgatunk (a kis T3-mal), és miattam kijárunk a szüleimhez ami szintén utazás. Na de utazgatni szeretésről szó sincs!

A másik nagy kedvencem BabaÚr születése után néhány héttel a lerázhatatlan babanevelési könyvet rámtukmálni akaró emberke. Hiába mondtam, hogy nem érdekel, hiába mondtam, hogy mennem kell a gyerekhez, nem lehetett lerázni.Végül a 'varázsszavak' azok voltak, hogy: nincs rá pénzem!!! De még a végére néhány mondatban próbált meggyőzni, hogy azért gondolkodjak el rajta. (Azóta simán kinyomom az unalmaskodó, értetlenkedő, fontoskodó reklámosokat, vagy ha csak simán nem akarom végighallgatni őket.)

Amire pedig még gyanakszom, hogy ezekkel a cégekkel az önkormányzatok is kapcsolatban vannak (vagy csak én vagyok túl naív, hogy erre azelőtt nem gondoltam?!). Mégpedig abból kiindulva, hogy BabaÚr (mivel a kiírtnál jóval korábban született,apasági nyilatkozat pedig még nem volt) az én vezetéknevemmel volt először anyakönyvezve. Majd később pótoltuk a hiánnyosságot és felvette az apja vezetéknevét. Egy hét múlva már jött is a borítékolt reklámanyag a kisfiam 'új' nevére!

Ami pedig az egészből következik, hogy amelyik cég 'kedves munkatársa'  belerandít a családi életembe azzal, hogy a legképtelenebb időpontokban zaklat (merthogy zaklat, mivel én ugyan semmilyen reklámot nem kértem!), na ahhoz a céghez nekem a büdös életben semmi közöm nem lesz!

Címkék: reklám